ISO:
Az ISO a fényképészetben a képérzékelő (régebben a film ASA értékét) érzékenységét jelöli.
Az ISO érték azt hivatott megmutatni, milyen mértékben képes a képérzékelő felvenni és reagálni az őt érő fénymennyiségre.
Minél magasabb az ISO érték annál kevesebb fény elegendő egy adott fénypont ugyanazon fényértékű megjelenítésére.
Ami az előnye az a hátránya is, ugyanis egy jelentősen megnövelt képérzékenység (ISO) esetén szinte fekete képpontot nem lehet előállítani.
A fényképészetben az ISO érték lehető legalacsonyabban való tartása az egyik legjellemzőbb dolog.
Az optimális fényviszonyok között történő fényképezés esetén az érték ISO100 környékén optimális.
ISO100 esetén a környezeti fényviszonyok miatt nagyon kis érzékenységgel rendelkező fénypontok úgymond határozottan „beleégnek” a képbe és a sötét és világos részek határozottan elválnak egymástól azaz éles és kontrasztos képet kapunk.
Az ISO növelése esetén a képpontok érzékenysége egyre inkább megnő, azaz sokkal kevesebb fény is elegendő hogy a képpont értéke megváltozzon vagy jelentősen megváltozzon.
Éppen ezért a világos pontok „hamar” világosak lesznek a sötét pontok pedig „hamar” elkezdenek világosodni.
Ezzel alapesetben nem feltétlen van baj, sőt egy bizonyos ISO értékig ezeket észre sem vesszük vagy utólagos szerkesztéssel javíthatunk rajta.
Azonban egy bizonyos ISO szint fölött olyan képpontok is kapnak elég fényt amely hatására a sötétebb képpontok egyes pontjai szürkések lesznek vagy egyes színes képpontok színe nem lesz azonos holott a téma színe homogén.
Jellemzően az esti vagy éjszakai képeken lehet ezeket észrevenni ahol alacsony ISO érték és hosszabb expozíció esetén a fekete, a sötétszürke és a szürke közel homogén feketét vagy sötétszürkét eredményez a képen, de a magas ISO fényérzékenysége miatt bizonyos képpontok „túl gyorsan” megváltoztatják az értéküket valamint a fekete alapszín kivilágosodik.
Elvileg a fényképezőgép expozíciós értékét a gép állítja be, azonban a magas ISO érték „megtéveszti” a gépet.
A gép fénymérője a beállított fénymérési területen eldönti mennyi ideig tartsa nyitva a zárat a helyes expozícó érdekében, azonban magasabb ISO esetén ezt a sötét szín helyett egy világosabb területként érzékeli.
Az alacsony ISO esetén minden képpontnak van lehetősége a megfelelő képpont tartalmát pontosan kiolvasni és rögzíteni, azonban a magas ISO értéknél rövidebb záridő miatt jelentős (főleg a nagyon sötét területen) mennyiségű képpont kiolvasása és pontos értékének meghatározása nem történik meg helyesen ezért a gép a képpont környezetében lévő képpontok értékének átlagolásával vagy helyettesítésével tölti fel az „üres” helyet.
Mivel tudjuk hogy a fényképezőgép a fénymérésnél arra törekszik hogy az elkészítendő kép képpontjainak átlagvilágossága megegyezzen a 18%-os szürke színnel, ezért az esetlegesen nem ismert képpontok megkapják ezt a 18%-os szürke színt.
Minél magasabb az ISO érték annál több képpont lesz információhiányos vagy átlagolt érték, amely hatására egy szürke fátyol ereszkedik a képre.
Az érzékelő méretéből adódó tulajdonsága miatt különböző mértékben képesek ezeket kezelni.
Minél nagyobb az érzékelő felülete, annál jobban tűri az ISO növelését.
Például egy APS-C szenzorméret esetén a szürke fátyol már ISO800 esetén rátelepszik a képre de egy Fullframe (35mm képkockás) érzékelő esetén ez csak ISO1600 környékén érkezik meg.
A szenzorméret növelése esetén növekszik az ISO tűrés is.
Tehát általánosságban elmondható, hogy az ISO értéket tartsuk lenn amennyire csak lehetséges.